első én.

'Hova tűnt az udvariasság? Csak a nyolcvanas évekbeli filmekben létezett? Azt akarom, hogy John Kusac álljon magnóval az ablakom alatt. Együtt akarok száguldani egy fűnyírón Patrick Dempsey-vel. Azt akarom, hogy Jake a Tizenhat szál gyertyából várjon rám a templom előtt. Azt akarom, hogy Judd Nelson a levegőbe bokszoljon azért, mert megkapott. Csak egyszer olyan legyen az életem, mint egy nyolcvanas évekbeli film! És legyen benne egy nagyon király betétdal, minden különösebb ok nélkül!' - mondta ezt Olive. És totál igaza volt. Mind ere vágyunk csak éppen van aki már tudatosan, van aki még nem tudja, hogy ezt szeretné. Hogy legyen valaki, aki megbecsüli és örül, hogy vele lehet. Hogy örül nekünk még akkor is, amikor hisztiroham közepette fetrengünk a földön - én legalábbis - ha valami éppen nem tetszik az amúgy csodalátos életünkben. Aki meghallgat és boldoggá teszi csupán az, ha rád néz. Aki nem kérdezi meg midnen egyes rossz napodon, hogy mi a baj drágám, mondd már el, mert tudja, hogy úgysem tudjuk szavakba önteni. Kérdezősködés helyett csak megölel. Akivel lehet összebújva aludni. És aki teát főz neked, amikor beteg vagy és nagyon ronda a megfázás minden látható tünetével az arcodon. Mind egy ilyen férfira vágyunk. (és persze legyen borostás is, mert az most nagyon menő!) Nos, nekem megadatott ez a férfiállat. Igaz, a hozzá vezető út nem volt éppen könnyű, elég sokáig kellet küzdenünk egymásért. De a végeredmény kárpótolt. És amikor már tudtuk, hogy sikerült, hogy ezentúl nem állhat közénk semmi, csak összenéztünk, mosolyogtunk egyet és azt mondtuk: megérte. És tényleg így is éreztük. Ennek ide s tova 1 éve - tudom-tudom, az nem valami sok, de együtt is élünk kb 11 hónapja, szóval minimum 2 év járásnak számít - és most azt érzem, hogy valami nem stimmel. Ne értsen félre senki; még mindig ő a herceg, még mindig mosolyognom kell, ha ránézek, de valami megváltoztott. Nem benne, hanem BENNEM. Hetek óta ezen agyalok, álmatlan éjszakáim vannak és kérdezgetem magamtól, hogy most meg mi a fenéért nem tudok boldog lenni? Hiszen megkaptam hozzá mindent, csak élveznem kellene. Azt hiszem itt a kulcs. ÉLVEZNI AMI A TIÉD. Élvezni, amit elértél. Élvezni, amit együtt megteremtettetek. Ez az, ami nekem nehézségek okoz. Miért nem tudok boldog lenni, mikor tudom hogy mindenem megvan hozzá, hogy az legyek? Azt a szerelmet visszonozzuk, amit szerintünk megérdemlünk. Fájó ezt kimondani, de talán úgy gondolom, hogy nem érdemlem meg őt. Egyébként az elején is volt egy ilyen érzésem, hogy ő túl jó. Túl jó egy olyan lánynak, aki előtte olyan sokat csalt, hazudott, érzelmeket lopott. De elhesegettem. Meggyőztem magam, hogy igenis megérdemlem őt, hogy megérdemlem a "normális srácot". Most meg ott tartok, hogy igaza volt az egy évvel ezelőtti önmagamnak és fejvesztve kellett volna menekülnöm, hogy megóvjam őt magamtól. Azt hiszem, most ezen kell dolgoznom. Befogadni a boldogságot, nem pedig elfutni előle. Szeretni és élvezni. Törődni és elfogadni a segítséget. Nevetni és nevettetni. Érezni.